15
2017
Our world is beautiful 2016/17 – Hoszáng Péter: A megörökített szenvedély
Szerző: 
December győztes fotójának készítőjével beszélgettünk a kép készülésének körülményeiről és a fotózásról, mint életérzésről.
„Végtelenül sok megörökítésre érdemes téma rejlik világszerte…” a címe aktuális fotópályázatunknak, ahol arra vagyunk kíváncsiak, Önök hogyan látják a minket körülölelő világot.
A pályázat során nem csak végső győzteseket hirdetünk, hanem havonta a kategóriák győztes felvételét is kiválasztjuk.
Decemberben honfitársunk fotója nyerte el a zsűri tetszését. A 29 éves Hoszáng Pétert különösen a táj- és a csillagfotózás érdekli, azonban kategória győztes képén keresztül egy egészen másfajta szenvedélyét mutatja be Péter, aki pilóta.
Mesélne nekünk a felvétel körülményeiről?
Egy európai légitársaság pilótájaként egy forró júniusi napon elvittem kirándulni a menyasszonyomat. Az ég egy kissé felhős volt, a kis egymotoros géppel tett utunk után továbbra is „repülős” hangulatban voltunk, így a budapesti repülőtér közelében található Aeropark felé vettük az irányt. A helyszín egyszerűen tökéletes a repülés szerelmesei számra, hiszen a sok régi repülőt nemcsak megérinteni lehet, de sok belülről is megtekinthető.
Rengeteg felvételt lőttem sok gépről, de végül ez a „Lissunow Li-2” típusról készült lett a kedvencem.
Miért különleges Önnek ez a kép?
A két legnagyobb szenvedélyem kombinációjából készült! Imádom a kompozícióját, és a hatást, amit kelt, amikor ránézek. Megpróbáltam azt a tiszteletet kifejezni, amit ezek iránt az idős (öreg?), tapasztalt repülőgépek iránt érzek. Mi, pilóták általában asszonyként tekintünk gépeinkre, innen ered a kép neve is.
Hogyan került kapcsolatba a fotózással?
Pilótaként nap mint nap egészen különös látószögből tárul elém a világ szépsége. A fotográfia számomra szenvedély és lehetőség, az ötleteim, a hangulatom, az érzelmeim és emlékeim kifejezésére. A kompozíciók, színek, effektusok és árnyaltok sokasága van segítségemre abban, hogy megpróbáljam visszaadni azt, amit és ahogyan látok. Amikor úgy érzem, hogy sikerült egy remekműveket alkotnom, elönt a teljesség érzése, egy érzés, amire mindenkinek szüksége van!
Melyek a legszebb pillanatai a fotográfiában?
Most Marokkó jutott eszembe, mikor a Szaharában a tejutat fotóztam. Ez tavaly márciusban volt, hajnali négykor. Irtó hideg volt, és ahhoz, hogy elérjem a célom, nagyon kitartónak kellett lennem, kemény munka volt. Mégis hatalmas erőt ad, amikor ilyenkor arra gondolok, hogy éppen valami nagyon különleges, izgalmas és őrült dolgot csinálok!
Amikor ezután a számítógépen végre látom az eredményt, gyakran leszek libabőrös – ezt TE alkottad!
Mit javasolna azoknak, akik mostanában barátkoznak a fényképezéssel?
Úgy gondolom, ha valaki kellő szenvedéllyel közelít a fotográfiához, akkor jó úton halad! Készítsetek sok képet, olvassatok szakirodalmat, nézegessetek sok fotót, és soha ne hagyjátok abba a csodálkozást, maradjatok kitartóak!
Egyszer Costa Ricáról fotózhattam a galaxist. Hihetetlen energiát ad, ha egy számodra fontos ember támogat abban, amit szeretsz csinálni! És ha a különleges pillanatokat meg is tudod osztani vele, az megfizethetetlen!
Élvezzétek a két felvétel között eltelő időt! Álltunk Costa Ricán a Csendes-óceán partján, fölöttünk a gyönyörű tiszta ég és millió csillag. Amikor észrevettük a teknőst, ahogy az óceánból kijőve keresi a helyet tojásai számára, a természet részének éreztük magunkat. Leírhatatlan élmény!
