18
2018
Kutyus a tengerben – Brill nyaral!
Szerző: 
Visszavonhatatlanul itt az ősz, a kánikulai nyaralásoknak erre az évre vége. Mi most mégis egy kis nyarat csempészünk a dolgos hétköznapokba, hiszen kedvenc Boston Terrierünk, Brill nemrég tért vissza a Horvátországi pihenéséből. Elmeséli nekünk, hogyan találkozott először a tengerrel, és mi tetszett neki a legjobban a tengerparti városokban.
Sziasztok megint, itt Brill jelentkezik! Remélem, ti is jól kipihentétek magatokat a nyáron, mert én nagyooooooon! Martinával voltunk Horvátországban, ahol elképesztően jól éreztem magam. Annyi minden történt velem, hogy szinte alig bírtam megjegyezni. De tudtam, hogy mindenre emlékeznem kell, hiszen el akarom mesélni nektek.
Az odavezető út hosszú volt, de szerencsére elég jól bírom az autókázást. Martina is végig figyelte, hogy jól vagyok-e, így szinte elrepült az a pár óra. Amikor odaértünk, alig győztem kivárni, hogy végre megnézhessem a tengert. A tesóim mondták, hogy hatalmas, de nem igazán hittem nekik, azt hittem csak ugratnak. De igazuk volt: a tenger tényleg óriási! Eleinte kicsit féltem is bemenni, de aztán láttam, hogy Martina mennyire gyorsan száguld be a vízbe, én pedig nem akartam egyedül maradni a parton, így követtem. Persze hogy nem bántam meg, nagyon jó buli volt.
A víz elképesztően finom volt! Kiderült, hogy a tenger nem is különbözik sokban a Dunától, legalábbis úszni ugyanúgy kell benne. Mivel nyáron rengeteget gyakoroltam, egyáltalán nem jelentett problémát, hogy a felszínen maradjak. Higgyétek el, bármelyikőtöket simán megverném egy úszóversenyen!
Úszás után Martina rám szólt, hogy tessék egy kicsit pihenni. Nem véletlenül mondta: képzeljétek, egyszer az egyik tesóm annyit játszott a tengerparton, hogy másnap nem bírt lábra állni. Persze most már ez egy vicces családi történet, de ő akkor nagyon nem élvezte. Így tanulva a hibájából, mindennap nyugiban napoztam egy kicsit, és mindig találtam is valamit, amivel elfoglalhattam magam. Amíg Martina a parton olvasott, én például jókat csócsálgattam.
Persze nem csak a tengerparton lazsáltunk, a nyaralásba egy kis városnézés is belefért. A sok izgalmas dolog mellett az kevésbé tetszett, hogy rengeteg cicával találkoztunk, akik elég csúnyán néztek rám.. De én rendes kutya vagyok, és nem kergettem meg őket, pedig, ha megtettem volna, örökké emlékeztek volna rám!
Esténként elmentünk vacsorázni, és hatalmasat sétáltunk a városban, ahol laktunk. Mivel nagyon jól nevelt kutyus vagyok, ezért Martináék mindig bátran magukkal vittek az éttermekbe, ahol ettek. Aranyosan végig ültem a vacsorákat, és közben őket figyeltem, ahogy beszélgetnek és esznek. Az összes étteremben hatalmas sztár voltam, mindenki imádta milyen rendesen viselkedem (és persze, hogy milyen cuki vagyok).
Azt kell, hogy mondjam, ez a Horvátországi nyaralás nagyon jó buli volt! Remélem, Martina jövő évben is magával visz. (Ajánlom is neki, hiszen végig nagyon jól viselkedtem!) Mutatok még egy képet nektek, ahol büszkén pózolok a tenger környékén összeszedett kincseimmel. Ugye milyen király gyűjtemény?
Kíváncsiak vagytok Brill többi kalandjára?
Itt bemutatkozását olvashatjátok el, itt pedig a kutyus barátaival töltött délutánjáról mesél nektek.
