6
2020
Utazz velem Szentendrére!
Szerző: 
A Művészetek városára sokan hétvégi kirándulásként gondolnak. Egy pihentető séta a Duna-parton, egy finom sütemény a Szamos cukrászdában, egy izgalmas kiállítás az óvárosban. Számomra azonban Szentendre nem csupán egy délutáni kaland, nekem az otthonom. Hároméves voltam, amikor odaköltöztünk, tehát gyakorlatilag nem a szülővárosom, mégis úgy tekintek rá. Mit számít az a három év, nem igaz?! De hiába láthatom bármikor, mindig lenyűgöznek azok a szűk, romantikus sikátorok, a nagyon-nagyon régi macskakövek – hiába lehetetlen rajtuk magassarkúban járni, de néha laposban is, ha már itt tartunk – vagy az a sok tarka macska, akiket egy kicsit mindannyian a magunkénak érzünk. Szentendre számomra az inspirációt jelenti, így ha időm engedi, el szoktam menni fotózni a városba és a környékére. A legutóbbi ötletem az volt, hogy két napig kora reggel és napnyugta előtt próbálom megörökíteni azokat a pillanatokat, amikor még minden olyan nyugodt és békés. Ebből a sorozatból készült el végül a CEWE FOTÓKÖNYVEM is, „Pillanatok Szentendréről” címmel.
Legyen Szentendre vagy a világ bármely másik városa, az utazásokat mindenki szereti megörökíteni ilyen-olyan formában. Ehhez gyűjtöttem most össze a legpraktikusabb tanácsaimat:
- Először is szerintem az egyik legfontosabb lépés az, hogy hagyjuk szabadjára engedni a fantáziánkat. Elég csak egy kis perspektívát változtatni ahhoz, hogy egy fotó izgalmas és más legyen, mint a többi turistáé. Szeretem a fotózásban, hogy képes kikapcsolni a gondolataimat, és segít a témára fókuszálni. A fotózás így egy klassz lélekemelő terápia is egyben.
- A szép képekhez természetesen a fotózás alapvető trükkjeivel sem árt tisztában lenni. Az aranyszabály az, ha egy városi látképet szeretnénk készíteni, a rekeszértéket (A betűvel jelzik a gépeken) érdemes minél magasabbra emelni, hogy minden részlet éles legyen a fotón. Én egy Olympus Pen-F fényképezőgéppel fotózom, ahol nálam ez a rekesztartomány F5.6-F22 közé esik. Ha pedig szeretnénk kiemelni egyetlen részletet a sok közül, a hátteret finoman mossuk el úgy, hogy a rekeszértéket minél alacsonyabb értékre állítjuk, tehát például F1.8-ra. Ez persze objektívfüggő.
- Izgalmas eredmények születhetnek, ha nem csak színes fotókban gondolkodunk. Egy tájkép vagy részletfotó fekete-fehérben is lehet szép. A mai képszerkesztő programok képesek arra, hogy akár több képet is montázsoljanak egy fotóra. Én szeretek ezzel játszani, egy színes látkép, mellé egy fekete-fehér részletfotó vagy fordítva. Ennek is csak a kreativitás szabhat határt.
- Ha időnk engedi, érdemes kicsit megfigyelni a fényeket. Évszaktól is függ persze, mikor ideális fotózni. A szentendrei fotósorozatot nyáron készítettem. A legjobb napszakok a kora reggeli órák voltak délelőtt tíz óráig, majd késő délután hat órától egészen napnyugtáig. Egy kép már attól is egyedi tud lenni, ha egy kis fénycsík fut végig jelen esetben azokon a bizonyos macskaköveken. Az igazán belevaló fotósok képesek több napig is megfigyelni és tesztfotókat készíteni ugyanarról az utcáról, csak hogy kitapasztalják, mikor a legideálisabb fényképezni.
- Ha egy személyt is szeretnénk fotózni a városban, valamint fontos az is, hol áll az a bizonyos személy, például egy szép Duna-parton, akkor nem érdemes elmosni a hátteret. Ugyan a portréfotózás lényege az, hogy a személy legyen kiemelve a fotón, minden más pedig életlen legyen, ha ez egy olyan helyszínen történik, ahol maga a látkép is fontos, állítsuk a rekeszértéket F5.6-F11 közé. Így a személy és a látkép is érvényesül a képen.
Az utazás alatt készült képeket otthon finoman módosíthatjuk. Itt nem kell komoly retusálásra gondolni, elég csak ha a fényeket feljavítjuk, persze csak ott, ahol szükséges. Személy szerint én szeretek a színekkel játszani, kontrasztolni, élesíteni a képeken. Ezeket az alapvető módosításokat minden képszerkesztő program ismeri, de még egy okostelefonra letöltött program is el tudja végezni. Ugyan ma már digitálisan is lehet tárolni az emlékeket, én szeretem a legszebb fotóimat előhívatni a falra, kitenni a polcra, vagy fotókönyv formájában lapozgatni, ha kedvem támad hozzá. A képek emlékőrzők, így bármikor is nézzen rájuk az ember, gondolatban máris visszarepülhet azokba a gyönyörű városokba, ahol fotózott.
(szerző: Czank Lívia )
