A babakor emlékei CEWE FOTÓKÖNYVBE zárva
Flóra telefonja már az előtt is tele volt képekkel, hogy megszületett volna kisfia, azóta viszont még több kép készül. Az emlékek pedig nem is kerülhettek máshova, mint egy CEWE FOTÓKÖNYVBE.
Flóra Németországban találkozott először a CEWE-vel, amikor egy családnál lakott és dolgozott. Ők minden évben készítettek maguknak egy fotókönyvet, és nagyon tetszett neki, hogy milyen gyönyörű formátumban őrzi meg a család a legfontosabb pillanatokat. Amikor elbúcsúztam, ajándékba kaptam tőlük egy CEWE FOTÓKÖNYVET, és egyből beleszerettem. Onnantól pedig nem volt megállás! Tudtam, hogy én is ilyeneket szeretnék készíteni a szeretteimnek. – meséli Flóra nevetve.
Számomra mindig is fontos volt, hogy egyes pillanatokat, eseményeket és embereket megörökítsek fényképeken, Norbival pedig a kapcsolunk eleje óta készítünk erre a célra fényképeket. Az esküvőt követően éreztük először azt, hogy szeretnénk egy profibb és időtállóbb albumot készíteni, amiből nem esnek ki a képek, szépen el lehet rendezni benne mindent, amit szeretnénk, és jó minőségben tartja meg a pillanatokat. Ráadásul a szülőknek és nagyszülőknek is ajándékba tudjuk adni – árulta el a friss anyuka.
Ágoston 2 hetes volt, amikor a fotózásra mentünk, és mire megkaptuk a képeket, szinte rá sem lehetett ismerni. Tudtuk, hogy mihamarabb szeretnénk fotókönyvben is látni a képeket – meséli Flóra.
Már a fotózás is nagy élmény volt a pici babánkkal, utána pedig a fotókönyvszerkesztés is! Nagyon örülök, hogy elkészült ez a könyv, mert az alatt a pár hét alatt, amíg megkaptuk a képeket, majd a könyvet is, olyan sokat nőtt Ágoston – mosolyodik el Flóra. – A fotókönyvben megőriztünk egy darabot a kéthetes babánkból.
A CEWE FOTÓKÖNYV számunkra képekbe zárt emlékeket jelent. A szüleimen, a nagyszülőkön látom leginkább, hogy mennyire fontos nekik, hogy elő tudjanak venni egy kézzel fogható könyvet, benne sok-sok képpel a gyerekekről, unokákról, rokonaikról, akiket nem látnak napi szinten, mégis fontosak számukra. Ezek az könyvek történeteket hordoznak magukban, amiket újra és újra fel lehet majd eleveníteni, el lehet mesélni. A német családban a kislányok úgy mesélték nekem a sztorikat a képekkel kapcsolatban, mint ha ők emlékeznének rájuk, pedig ők is csak hallásból ismerték őket, de a képeken keresztük mégis a részükké vált. Ez szerintem nagyon szép szokás, és szeretnék egy hasonló hagyományt megteremteni a mi családunkban is – avat be minket Flóra a családi tervekbe.