Érzelemdús iskolai fotó lett a CEWE Photo Award 2025 szeptember havi magyar győztese
Gratulálunk a szeptemberi győzelmedhez! Mesélnél arról, hogyan készült a nyertes kép?
A nyertes kép – Tiszaújvárosban, a helyi református általános iskolában készült – a tanévzáró esemény egy jól elkapott pillanata. A gyerekeim is ide jártak, a párom jelenleg is itt tanít, ezért szoros kapcsolat fűz az intézményhez, sokat köszönhetek neki. A suli mindennapjaiban aktívan részt veszek, 2015 óta én fotózom az ott zajló eseményeket. Számomra az iskolai fotózás több mint feladat: inspirációs forrás. Már húszéves tapasztalatom van a fényképezés terén, de rengetegszer viszem bele magam olyan helyzetekbe, melyek addig ismeretlenek voltak, és azt érezhetem: ismét amatőr szinten vagyok. Szeretem feszegetni a határaimat, és a fotózás újabb és újabb területeit megtapasztalni.
Mit jelent számodra az iskolai fotózás?
A fotózás számomra a szabad alkotás, az egyedi ötletek kibontakoztatása. Az iskola olyan terep, ahol kreatív kísérletezéseimnek helye és közönsége van, így az évek alatt egyre több újszerű technikát próbálhattam ki. Törekszem az egyediségre, hogy a fotóim valóban különlegesek legyenek, elmeséljenek egy történetet.
Először pályáztál a CEWE Photo Award-ra?
Több hazai és nemzetközi fotópályázaton indultam már el az évek során, és a sikerek sem kerültek el. Az első elismerést 2006-ban kaptam. A CEWE Photo Award pályázattal régóta „kerülgettük egymást”. Tudtam róla, láttam a hatalmas számokat, hogy tavaly több mint félmillió pályázatot küldtek be, és most is már 220 ezer fölött jár a beküldött képek száma. Nem éreztem késztetést a jelentkezésre egészen idáig. Egyszer kaptam egy Wass Albert könyvet ajándékba. Évekig porosodott a polcon, aztán egyszer csak eljött a pillanat, hogy kézbe vegyem. Azóta már többször is elolvastam, a kedvencem lett. A CEWE Photo Award esetében is hasonló a történet. Most jött először a késztetés, amit csak erősített, hogy született egy olyan fotóm amiben volt valami különleges. Éreztem, hogy ez most több, mint a korábban készült képek.
Mennyire fontos szerinted az utómunka?
Az utómunkázás elengedhetetlen, de próbálok minimális beavatkozással dolgozni. Gyakran döntök a fekete-fehér megjelenés mellett, mert ez még jobban kiemeli a fotó mondanivalóját. Erre mondják azt, hogy dokumentarista hatás, amikor a fő szempont az objektivitás, amikor mindenféle esztétikai beavatkozás nélkül semmi olyat nem csinálok, amivel egy konstruált, „műtermi” valóságot építenék fel. Nem akarok se szebbet, se jobbat csinálni, csak megpróbálom az alanyt emberi valójában megjeleníteni.
Hobbi, kikapcsolódás a fotózás számodra vagy inkább munka?
Inkább hobbi, kikapcsolódás. Több ágát is kipróbáltam a fotózásnak, és a szűkítés mellett döntöttem. A természetfotózást meghagyom a baráti körömnek, a fiamnak. Az esküvőfotózás sem az én terepem, mivel túl pörgős. Én inkább az elmélyült fotózást szeretem, aminél van idő gondolkodni, kísérletezni. A hétköznapokban a munkám nagyon mozgalmas – diszpécserként dolgozom –, így a fotózás számomra kikapcsolódás, a nyugodt pillanatok megélését teszi lehetővé. Rengeteg emberrel beszélek a munkám során, tudom értékelni a csendet. Szeretem a fotózást éjszaka is, mert frissen tartja az embert. A gondolkodás, a kreativitás pedig az „örök fiatalság” receptje.
Mit tanácsolnál a fotózással most ismerkedőknek?
A legfontosabb, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink. Ez egy olyan út, ami türelmet és elkötelezettséget igényel. Az embernek meg kell tanulnia hallgatni és látni, mielőtt lencsevégre kapná a világot. Ahogyan Benedek Tibor vízilabdázó is mondta egyszer, nem volt kiemelkedő tehetség, ám abban különbözött másoktól, hogy sokkal több munkát és akaratot tett a dolgokba. Én amatőrként triatlonban értem el több év munkájával azt, hogy bár semelyik versenyszámban sem voltam kiemelkedő, sőt úszásban kifejezetten tehetségtelen, mégis kitartásom révén a triatlon fővárosának első ironman-je lettem. A fotózás is ilyen, meg lehet tanulni. Nem született tehetség mindenki. A kitartás, az ismeretlen iránti kíváncsiság előbb utóbb meghozza a kívánt eredményt. Bíztatok mindenkit, hogy próbálkozzon pályázatokon, mert a sikerélmény mindig új lendületet ad.
Laikusok gyakran intenek egyet: profi felszereléssel könnyű! Mit gondolsz erről?
A profi felszerelés sokat segíthet, de jobb, ha a technika korlátai mutatkoznak szűk keresztmetszetnek, nem az emberi képességek. Az elsőn lehet változtatni, az utóbbin már kevésbé. Az objektívre érdemes szerintem többet költeni, ha vigyázunk rá, szinte örök darab. Azt azért sose feledjük, hogy a fotós az, aki a képeit megalkotja, megkomponálja, nem a gép. Én nem feltétlenül törekszem a legújabb technikák használatára. Érdekel, de anyagilag kifizetődőbb egy-két generációval visszább gondolkozni. A lényeg végül is az, hogy a fotók üzenete maradandó legyen.
Az éjszakai fotózások során kik, mik a modelljeid leggyakrabban?
Számomra inspiráló a lakókörnyezetem. Tiszaújváros fiatal, szerethető város, sok-sok egyforma épülettel. Kívülállónak szinte minden utca egyforma, ezért kihívás a városi szobrokat, parkokat és épületeket új, a megszokottól merően más kontextusban bemutatni. Készítettem olyan éjszakai képet, ahol a sarkcsillagot a Szent István szobor feje mögé helyeztem, majd percenként exponáltam. Az egy órás fotózás során készült fotókat egymásra helyezve a végső fotón a csillagok glóriaként vetülnek a szobor köré. Az éjszakai városi környezet egy teljesen új dimenziót ad a fotózásnak.
Hogyan látod a digitális fotózás hatását a fényképezés világára?
A digitális fotózás nagyon népszerűvé tette ezt a művészeti ágat, és megkönnyítette a tanulás folyamatát. Kezdetben filmes géppel fotóztam, aminél csak napokkal később láthattuk meg a végeredményt. Jobban át kellett gondolni, mit és hogyan fotózunk, mert a film és az előhívás pénzbe került. Ha hibáztunk, a pillanat is odalett. Ma a digitális technika révén azonnal látjuk az eredményt. Van lehetőség „büntetlenül” kísérletezni, megadva ezzel a gyorsabb fejlődés lehetőségét. A fotópályázatokra egyre több komoly pályázati anyag érkezik, sokkal nehezebb kitűnni a mezőnyből. A CEWE Photo Award például közel félmillió alkotót vonz évente. Ez motiváló, hogy még többet fejlődjek.
Mi a következő célod a fotózás terén?
Az éjszakai fotózás még mindig tartogat számomra megújulási lehetőséget. Eddig az esti fotózásoknál a környezet fényeit használtam, ami alapból meghatározta a kép hangulatát, színvilágát. Ezen most változtattam. Ma már magam világítom meg a kép különböző részleteit, ráadásul színes fényekkel. Ezt hívják fényfestésnek. A fényfestés esetén a végeredmény meseszerű lesz. Picit a filmes korszakra is emlékeztet az elkészítés menete, mivel a kivitelezés komoly előkészületeket, tervezést igényel, és az eredmény nem azonnali, arra még az utómunka végeztéig várni kell. Remélem, a következő évben még több éjszakai fotóval tudok majd nevezni a CEWE Photo Awardra.
Újra elindult a világ legnagyobb fotópályázata – CEWE Photo Award 2025
CEWE Photo Award: Fedezze fel a világ szépségeit a saját perspektíváján keresztül!
Ne hagyja ki a lehetőséget, hogy részt vegyen ezen a rangos nemzetközi fotópályázaton! Küldje be legkiválóbb fotóit, és nyerjen fantasztikus díjakat! Használja ki ezt a páratlan alkalmat, és mutassa meg a világnak, milyen csodálatos a világunk!